Akasztottak erdeje (2003-10-24)

KepDögökkel etetik a medvéket

Az utóbbi idôben gyakorta képezte párbeszédek vitatémáját a Nagyküküllô Vadásztársulat vezetôségének, illetve egyes tagjainak etikátlan viselkedése a természettel és a vadállatokkal szemben. Annak ellenére, hogy magukat elôszeretettel nevezik természetbarátoknak, a tények nem ezt igazolják.

A kommunista mentalitású vezetôség, a szakmailag igen gyenge tudással rendelkezô vadôrök magatartása és vadászati módszerei veszélyeztetik a természetjáró emberek, az igaz természetbarátok testi épségét. Az általuk bérelt vadászterületet nem gondozzák, nem vigyázzák megfelelôen, és gyakran a törvényeket kijátszva próbálják érvényesíteni kétes szándékaikat.Természetesen e véleményünk nem vonatkozik minden vadászra, aki tagja a Nagyküküllô társulatnak, és más vadásztársulatokra sem, hisz városunkban jó hírnévnek örvendô vadászcsoportok is léteznek. Néhányan sikeresen tevékenykednek a vadállomány védelmének érdekében, több orvvadász ellen is eljárást indítottak.
Sajnos a Nagyküküllô vadasztársulat nem sorolható az utóbbiak közé, és ez nemcsak alapítványuk tagjainak véleménye, hanem a lakosságé is. Példaképpen az utóbbi idôben elkövetett törvénysértésekrôl szeretnénk beszámolni Önöknek.
Október 16-án az Aves Alapítvány tagjai telefonon értesítettek, hogy gombászás közben a Szarkakô mellett lévô erdôben büdös, romlófélben lévô háziállattetemekre bukkantak egy medvelesnél. Pethô Attila társaságában személyesen a helyszínre siettem, és megdöbbentem a horrorfilmbe illô, megbotránkoztató látványtól. A les közelében lévô fákra egy döglött tehén és egy kb. 300 kg-os házidisznó teteme volt felakasztva. Bizonyító fényképeket készítettem, majd hazafelé indultunk. Ekkor egy sárga „papucs" Dacia, melyet Kovács Dezsô vadôr vezetett, elállta utunkat. Igazoltatni akart, annak ellenére, hogy jól ismer, a Nyikóban már vadászfegyverrel is feltartóztatott egy éjszaka. Dühösen közöltem vele, hogy az erdôben, az utakon mindenkinek joga van autózni, nem csak a vadászoknak. Az itt lévô erdô és legelô a város tulajdonát képezi, nem a Nagyküküllô vadásztársulatét, amely csak meggyalázza azt. A vita közben Pethô Attila is kiszállt kocsijából, és ráismert Kovács Dezsôre, aki néhány nappal ezelôtt ráfogta vadászfegyverét, amikor saját nyaralójuk közelében autózott.Másnap telefonon értesítettem a történtekrôl Bíró István igazgatót, de sajnos arrogáns modora miatt nem lehetett vele kommunikálni, egyfolytában a 103-as törvényt fújta, meg azt, hogy meg fog büntetni. Szerinte zavarom a vadakat, mert túlzottan védem ôket. (A vadász soha nem zavarja, csak megöli...). Megemlítettem a lesnél lévô dögöket, és elmondtam, hogy törvényeink szerint állati tetemnek csak dögkútban a helye, és nem az erdôben, mivel közveszélyes lehet az emberekre, ugyanakkor megfertôzheti a vadállományt is. Felkértem, hogy távolítsa el a romlásnak indult tetemeket, mert igen veszélyesek. Tudomásomra adta, hogy semmi közöm hozzá, mert jön a belga vadász. Különben is, ô utálja a zöldeket, a természetvédôket, az emberek pedig sétáljanak a városban, ne az erdôben.Kedves olvasóink közül sokan talán nem is sejtik, milyen etikátlan körülmények között gyilkolják le itt a medvéket, a hargitai fenyvesek királyait. Törvénytelenül döglött háziállatokkal etetik be, majd egy biztonságot nyújtó épületbôl puffantják le ôket a „hôsök". Még ilyen körülmények között sem mindig sikeres a vadászat, ugyanis sokszor nem képesek helyben agyonlôni az állatot. Ezek a medvék elmenekülnek, és szörnyűséges kínok, fájdalmak között pusztulnak el valahol a sűrűben. Rajtuk már nem segítenek, kegyelemlövésre sem méltatják ôket, hiszen a sebzett medvét nem követik, mert ez életveszélyes vállalkozás is lehetne: nemrégiben egy sebzett medve halálos sérülést okozott egy embernek Muzsnában.
Október 21-én terepszemlét tartottam a medvelesnél. A két tetem még mindig ott bűzlött felakasztva. Ezek után értesítettem az állategészségügyet és a fogyasztóvédelmet a törvénytelenségrôl. Hatékony döntés született: a dögöket 24 óra alatt el kell távolítani a lestôl, mivel törvény szerint dögkútban a helyük.Befejezésül fel szeretnénk hívni a vadászok figyelmét arra is, hogy a harmadik évezred küszöbén, egy civilizált európai társadalomban nem lehet megindokolni egy olyan pillanatnyi gazdasági érdek vagy kétes élményt adó szenvedély kiélését, ami a természetet károsítja, és az emberek zömét megfosztja a természet szépségeitôl.„Bíró uram", Önöknek csak anyit szeretnék tudomásukra hozni, hogy törvényeink szerint minden embernek joga van az erdôben járkálni, nem csak a magukfajta vadászoknak.

Az Aves Alapítvány nevében:
Szeley-Szabó László