A hargitai medvék védelmében (2003-10-31)

Fotó - Szeley Szabó László © AVES 2003Nem hivatalos hírforrások szerint a 2003–2004-es vadászidényben 70 barnamedve kilövését engedélyezték Hargita megye területén. Ezekbôl néhányat – a javát – megtartanak a politikai elit számára „bukaresti ügyintézések" fejében, akárcsak a diktátor „aranykorszakában"…

Sok olvasó jogosan feldühödött az Udvarhelyi Híradó hasábjain közölt medvegyilkolás módszerei, valamint a Székelyudvarhelyi Nagyküküllô Vadásztársulat törvényszegô és etikátlan magatartása miatt. Ezt a tényt csak tetôzték az olvasói hozzászólások és a medvetalpbotrány. Megnyúzott medvetalp a kukában? Igen! Bôrét külföldön értékesítik, húsából szalámit készítenek, a lábfej pedig a lakónegyed kukájába kerül, mivel nálunk még értéktelen. Ilyen egyszerű a magyarázat, de ez is a felelôtlen vadászok, vadôrök vagy egyszerűen vadölôk számlájára írható. Lôfegyver nélküli ember nemigen tud medvét zsákmányolni! Sajnálatos, de évek óta tart, sôt, egyre fokozódik Székelyudvarhely környékén – és nem csak – az orvvadászat, a tettesek viszont csak ritkán kerülnek törvény elé. Nyilvánvaló, hogy egyes vadôrök nem óvják, nem ôrzik megfelelôen a gondjaikra bízott terület vadállományát. Példaképpen szeretném megemlíteni, hogy a kilencvenes évek elôtt az országutak közelében lévô gazdasági területeken is bôséges vadállomány létezett, autójából bárki gyönyörködhetett az ôzek és szarvasok számottevô állományában. A Szejkefürdô és Farkaslaka közötti útszakaszon tíz évvel ezelôtt még 120 ôzet számláltunk Fancsali István vadásztechnikussal és Marosi Sándor vadôrrel. A Homoród mentén pedig még ennél is több volt, amit Ambrus László és Baczó Zoltán is igazolni tud. Napjainkra ebbôl a nagy állományból hírmondó is alig maradt, mindent lemészároltak éjszaka az orvvadászok, vagy éppen a vadásztársulatok tagjai „selejtezték" ki ôket, hivatalos engedéllyel, szaláminak. Bíró István, a Nagyküküllô Vadásztársulat székhez ragadt igazgatója a kilencvenes évek elején 130 ôzsuta és gida „kiselejtezését" engedélyezte. Ez véglegesen megpecsételte az ôzállomány sorsát Székelyudvarhely környékén. Ôzeink után a szarvasok következtek, de miután ezek is elfogytak, nekiláttak a medvék lemészárlásához, hisz a pénznek nincs vérszaga. Fizetéseket kell emelni, prémiumokat kell osztani a vezetôségnek, hűtôládák, videokamera, terepjáró, lesek, vadászházak építése stb. Hogyan lehetséges mindezt hivatalosan véghezvinni? Egyszerűen: a kilövési keretet engedélyezô testület félrevezetésével. Minden évben a vadállomány többszörösét jelentik le Bukarestnek, így nagyobb kilövési keretet kapnak. A medvére szóló engedélyeket is ilyen csalafinta módon szerzik meg, ezért csappant felére az állomány. Sajnos e módszert a legtöbb vadásztársulat alkalmazza. Mivel az erdô nem sajátjuk, hanem közbirtokosságok és magánemberek tulajdonában van, hosszú távon nem érdekük a vadállomány védelme-megôrzése. Jól tudják, hamarosan el kell tűnniük az ingyen bérelt területekrôl, mivel elôbb-utóbb Romániában is törvény fogja garantálni a magántulajdont, ha pedig maradni akarnak, akkor reális bérleti díjat kell fizetniük a tulajdonosoknak. A vadászat már rég nem sport, mint ahogyan művelôi nevezik. Manapság a vadászat „jó üzlet" a társulatok számára, mivel jelen pillanatban pénztárcájuk dagad. Több ezer hektárnyi erdôs terület évi bére alig 500 euró körül mozog, míg a vadászatból származó haszon ennek százszorosa. Nincs olyan cég, amely ekkora haszonnal dolgozna, hisz a vadásztársulatok évente 40–50.000 eurót lövöldöznek össze a kis bérleti díj fejében. Hogy miként gazdálkodnak e pénzzel, és mire költik, ahhoz az erdôtulajdonosoknak már semmi közük. Tény, hogy a tulajdonosok és a földművelô gazdák a károsultak, ugyanis a vadásztársulatok és az állami erdészetek még a vadkárt sem fizetik meg, pedig ez törvény szerinti kötelességük volna. A rossz példában, Hargitánk természeti értékeinek törvénytelen kifosztásában élen jár a Hargita Megyei Állami Erdészet, Ion Micu vezetésével (régi nevén Kis). Az egykori udvari fôvadász, Ceauęescu kegyelt medveölôje már több évtizede mészároltatja a medvéket. Igaz, hogy a forradalmat követôen rövid ideig lefokozták, de bukaresti nyomásra hamar visszakerült trónjára, és egykori törvénytelen módszereivel gyilkoltatja tovább a medvéket. Elsôsorban neki és az általa kidolgozott etikátlan vadászati módszernek tulajdonítható a kapitális medvék kiirtása megyénkben. Vezetése alatt az állami erdészet területein több mint 300 medvét gyilkoltatott le a hírhedt „Hargita típusú megfigyelôkbôl". Jól tudta, hogy a Kárpátok Géniuszának nem szabad megfáznia, ezért a leseket csempekályhával fűtötték. Mivel a meleget és biztonságot a pénzes bérvadászok is csípik, ezt a módszert mai napig is alkalmazzák. Csak a szekusok hada és a helikopterpályák tűntek el ideiglenesen a Hargitáról, más minden maradt az aranykorszak óta. De mit számít a vadászetika, amikor évente 200–300.000 dollárt utalnak át Bukarest feneketlen zsebeibe a Hargitáról. Hogy reális képet kapjunk, a fenti összeget még meg kell szoroznunk harminccal, hisz Micu elvtárs könyörtelen diktatúrája 30 éve tart a Hargitán. Természetesen hűséges alattvalók, talpnyalók hada nélkül ez lehetetlen vállalkozás lett volna. A természetkárosításban Micu legfontosabb partnere a zetelaki erdészet vadásztechnikusa, Bertalan János székelyudvarhelyi elvtárs, aki derekas szerepet vállalt a mészárlásban. Számlájára írható több mint 100 medve legyilkolása Sikaszóban, Székelyvarságon, valamint Ivóban. Számára a kommunizmus még nem ért véget, ugyanis a lesekhez vezetô utakat sorompókkal záratta le, akárcsak a közelmúltban, pedig ezek már magánerdôk, a Zetelaki Közbirtokosság tulajdonát képezik. Hogy miért zárják le az utakat? Azért, hogy a természetbarátok és a kirándulók ne lássák a sok dögöt, amit vasketrecekben raknak ki a medvéknek, illetve hogy ne zavarják ôket kétes tevékenységükben. Törvényeink szerint az elpusztult háziállatoknak dögkútban a helyük és nem az erdôben, mert megfertôzhetik a vadállományt, ugyanakkor járványos betegségeket terjeszthetnek a háziálla-tok között. A törvény mindenkire vonatkozik, Bertalan elvtárs, az állami erdészetekre is, tehát maguk is hordják dögkutakba a szórókhoz, etetôkhöz kihelyezett háziállattetemeket. Hová lettek az Ivóban elpusztult tehenek? Természetkárosító és közveszélyes tevékenységükrôl értesíteni fogom a minisztériumot, valamint az állategészségügyi szerveket, hogy indítsanak eljárást, mielôtt megfertôzik környékünket. Elég volt, amit idáig műveltek, illene befejezni! Nem maguké a Hargita! Többé ne fogjon fegyvert a természetjárókra, ôk nem gyilkosok, mint maga. Remélem nem feledte el, hogy két esztendeje ittas állapotban fegyvert fogott László Endrére, Dénes Ödönre, Oláh Attilára, Albert Leventére, Nagy Györgyre és Bindea Danira a magasbükki medvelesnél. Akkor szárazon megúszta, de ha még egyszer elôfordul, biztosan feljelentik. A szakszerűtlen vadgazdálkodás és vadászat eredményeként a Hargita-hegység medvepopulációja az utóbbi 14 év alatt 50%-ára csökkent. 1995-ben lôttek utoljára világrekord medvét megyénk területén, pedig a közelmúltban még a hargitai medvék uralták a trófeapiacot. A Hargitáról már több éve eltűntek a kapitális példányok, ugyanis a bérvadászok pénzükért csak rekordtrófeás hím példányokat hajlandók lepuffantani. A vadászegyesületek és az állami erdészetek számára ez fontos bevételi forrást jelent, mivel nem vadgazdálkodásból tartják fenn magukat, hanem a vadállatok legyilkolásából származó valutából. Egy medve ára 7.000 euró, ezért kímélet nélkül ölik meg a vemhes vagy bocsos anyamedvéket is, de a nagyobb, a szebb példányok vannak igazi veszélyben. A testméretre történô mesterséges szelekció hosszú távon a populáció leromlásához vezetett, mivel a medvéknél a testméret nem mindig arányos a korral. A medvék Európa-szerte védett állatok, Romániában azonban mindig találnak kiskaput egy olyan nemzetközi egyezmény kijátszására, melyet országunk is aláírt. A medvebôröket több országba, így Magyarországra sem lehet bevinni, még CITIES-engedéllyel sem. Ki tudna magyarázatot adni arra, hogyan kerülnek ki mégis a medvetrófeák? Csak nem csempészik ki ôket a becsületes vadászok?Elrettentô példa kellene legyen a nyugat-európai államok helyzete, ahol a barnamedvét kipusztították, méghozzá nem mások, mint a vadászok. Igaz, maradt belôlük egy tucatnyi a Pireneusokban, de ezek a génkészletmegôrzésre is alig képesek. Csak elszigetelt populációt alkotnak: hosszú távon nincs esélyük a fennmaradásra, ezért európai szemszögbôl nagyon is indokolt a kárpáti barnamadve-populáció védelme.A medve és környezetének bonyolult kapcsolatát, törékeny egyensúlyát az embereknek kötelességük fenntartani és megôrizni az utókor számára. „Az állatok nagy, jogfosztott, néma többség, amely csakis a mi segítségünkkel maradhat fenn" – írja Gerald Durell, aki mindig dühöngött, valahányszor a természet kifosztását és az élôlények lemészárlását látta.Minden élôlénynek ugyanúgy joga van élni, mint nekünk, embereknek! Növényeket, állatokat, minket, embereket és természetes környezetünket, amelyben élünk, egyaránt veszélyeztet az emberi gonoszság, a kapzsiság és nem utolsósorban a gazdasági haszon utáni hajsza.Saját véleményünk, sôt, a nagy többség véleménye szerint igaz a félig tréfás, de valójában nagyon is komoly szállóige, miszerint csak akkor lehetne sportnak nevezni a vadászatot, ha a vadaknak is puskájuk lehetne. Illendô volna az ellenfeleknek egyenlô esélyekkel indulniuk. A vadászoknak szembe kell nézniük azzal a ténynyel, hogy ôk valójában gyilkolnak, és nem állatbarátok, mint ahogyan azt elôszeretettel hangoztatják magukkal kapcsolatban. Ha igazán szeretnék, és barátaiknak tekintenék a vadakat, akkor nem lônék le ôket! A medvéknek is csak egy életük van... Fel szeretném hívni a vadászok, horgászok és erdészek figyelmét, hogy törvényeink szellemében óvják és védjék a természetet utódaink számára, hisz az a gazdag természeti örökség, melyet nagyapáink hagytak ránk, végveszélybe került. Kérem, ne vegyék rossz néven, hogy magamfajta természetbarátok beleszólnak felelôtlen tetteikbe, ugyanis be kellene látniuk, hogy jobban ismerjük, hatékonyabban ügyeljük természeti értékeinket, mint Önök. Tevékenységünk nélkül környezetünk számos élôlénnyel lenne szegényebb.Kérném, ne feledjék, hogy mi csak azért harcolunk, mert unokáinknak is van joguk medvét látni szent hegyünkön, a Hargitán!

Szeley Szabó László az Aves Alapítvány nevében